Álomcsapda

Mostanában több embertől is hallottam, hogy szeretne álomcsapdát. Utánaolvastam neten és rájöttem, hogy ezt sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint amilyennek látszik. Így a tesómmal csináltunk is egyet, amit ajándékba ad egy barátnőjének.

Az én vágyam egy nagy, száraz ágakból, természetes anyagokból, fagyöngyökből, bőrből és vadmadár tollakból készített, térbeli álomcsapda. Pl. ilyen, amit el tudnék képzelni a hálóban a falamon (ráadásul szeretek is ilyenekkel babrálni, mert teljesen kikapcsol az agyam közben):

Hozzávalók:

eredetileg vessző, mondjuk fűzfavessző karika (vagy drótből készíthetünk egyenletesebb kör keretet)
madártollak
gyöngyök
ragasztó
befőttesgumi

használaton kívüli póló, textil
cérna
személyes tárgy (itt ez egy CD-ből ollóval kivágott “tükör”darabka volt)

1. A fűzfavesszőből karikát fonunk. Akasztót hurkolunk rá (ezt a végén is rátehetjük, úgy nem zavar, nem akadunk bele).

2. Egy régi pólót ollóval felvágunk (kb 1 cm-es sávban) az aljától kezdve spirál alakban haladva körbe körbe. Így hosszú szalagot készítünk belőle. A szalagot megnyújtjuk, mivel a póló anyag rugalmas, össze fog ugrani és olyan lesz, mint a madzag.

3. A szalaggal szorosan körbetekerjük a vesszőkarikát. Használhatunk többféle színt is.

4. Levágunk pár métert egy vastagabb, színben passzoló cérnából. Felgombolyítjuk és  rögzítjük befőttes gumival, hogy ne csússzon szét. (így kisebb gombolyagot kapunk, mint az eredeti…könnyebb lesz átdugdosni a háló hurkain). Megkötjük és többször áthurkoljuk a karikán a galériában lévő képen látható módon. Ha körbeértünk, akkor az előzőleg kialakult hurkokon dugjuk át, így körbe körbe haladva befelé. (ne csomókat kössünk, mert azon már nem tudunk később igazítani!) Mindig lazán hagyjuk, mert ez megkönnyíti a munkát, nem kell meghúzni, csak a végén, a közepénél. Ha már nehézkes az apró lyukakon átdugni a gombolyagot, akkor tűre fűzve haladjunk vele tovább. Középen hagyjunk egy pár cm átmérőjű kört. Gyöngyöket is fűzhetünk rá közben.

5. Már csak a díszítés van hátra. Ezt készíthetjük többféle anyagból. A lényeg, hogy lelógatunk pár textilt vagy cérnát, bőrt, amire gyöngyöket, tollakat erősítünk. A tollakat a legegyszerűbb picit beragasztózni és így beletolni egy-egy gyöngy belsejébe. CD-ből kivágott tükördarabokat is foghatunk textilszalag közé, persze ragasszuk is bele.

 

Az álomfogóról (forrás: Harmonet):

Az álomfogó tradicionális indián eszköz nemcsak a békés, nyugodalmas éjszakához, hanem a tudatos álmodáshoz is. Az indián hagyomány szerint “a jó álmok átjutnak a nyíláson, a rossz álmok viszont csapdába esnek a hálóban, s elvesznek a hajnal fényében.”

Az amerikai indiánok különösen sokat foglalkoztak az álmokkal.

Az álomfogó, más néven: álomcsapda (ojibwe nyelven: asabikeshiinh vagy bawaajige nagwaagan) az észak-amerikai indián kultúrában kézzel készült tárgy, aminek alapját fűzfából készült karika adja, melyre laza hálót szőnek. Ezt díszítik személyes, illetve szentelt kiegészítőkkel, például madártollakkal vagy gyöngyökkel.
Az álomfogó hagyománya az ojibwa törzsből származik, később a cserokiés a kajova törzsre volt igen jellemző a készítése. Azonban az 1960-as 70-es évek pánindián mozgalma során az amerikai őslakosok többi népcsoportja is átvette ezt a szokást. Így lett ez a különböző indián törzsek egységének szimbóluma.
A hagyomány szerint egy kisebb kör vagy könnycsepp alakú keret körül állati ínból vagy vékony fonalból hálót készítenek. Az álomfogót az ágy fölé akasztják, mintegy bűbájként használva, hogy megvédjék gyermekeiket a rémálmoktól. A fűzfából és inakból készült álomfogó nem él örökké, éppen kiszáradásával jelzi, hogy a gyermek átlépett a felnőttkorba. Az indiánok hisznek benne, hogy az álomfogó kiszűri a rossz álmokat: „A jó álmok átjutnak a nyíláson, a rossz álmok viszont csapdába esnek a hálóban, s elvesznek a hajnal fényében.”
Amint az álomfogó hagyománya elterjedt az ojibwa törzsön kívül is, népszerűsége egyre csak nőtt a pánindián közösségek körében. – írja a wikipédia.

Álomfogó beavatása:

Egyes indián varázslók a “jósálmok” kiszűrésére is használták (használják) – olyankor az álomcsapdát a megfelelő anyagba kell mártani, mint például föld, só, homok, vér, víz, stb…
A pókhálót imitáló szerkezetben fennakadnak a rémálmok, a jók pedig a középső lyukon át szabadon közlekedhetnek, a lelógó tollakon egyenesen az álmodó fejébe áramolva. A hagyomány szerint az álomfogó-készítéshez a gondolatok terén tisztaságra, a lélekben pedig békességre van szükség, mert amilyen energiákkal készül az álomfogó, olyanok uralkodnak majd benne elkészülte után.

Álomfogót lehet készíteni odahaza, vagy a már megvásárolt példányt az alábbi ősi indián hagyomány szerinti módon érdemes beavatni:

– Keressünk a természetben egy csigaházat, madártollat, vagy termést, ami megfog, megszólít.
– Teliholdkor vagy fogyó holdkor egy cérnaszál segítségével függeszd az álomfogó legalsó eleméhez, hogy mint személyes tárgyat, hozzánk vezesse a szükséges álmokat, melyek akár jósálmok is lehetnek.
– Akasszuk az ágyunk fölé, ám előtte hintsük meg sóval, fentről lefelé.

No Comments

Leave a Reply